Mit jelent SZERETNI?

2010 február 7. | Szerző: yedra

 

Mi a szenvedés? Szeretni valakit, ki ránk se néz. Szeretni, várni, tűrni, remélni.
Mindennap látni, s rádöbbeni, hiába minden, elkéstél. Hiába minden? Akkor miért imádkozunk? Miért könyörgünk és miért sírunk?
És miért vele álmodunk és miért remélünk, várunk rá. S ha végre ránk
néz, vagy végre ránk nevet, a sok-sok szenvedést miért feledjük el. Az
az egy pillanat mi örömöt okoz, miért feledtet velünk oly sok bánatot.
S ha elutazik messze megy s majd sokára jön vissza, az érzést, mit
ápolunk, nem hívhatja vissza.
S közben a józan ész feledtet velünk, mert azt diktálja állj meg, tovább nem mehetünk.
Nem szabad szeretni olyat, aki megvet, aki nevet rajtunk. Nem szeret bennünket. Aki örül, mert tudja, hiába remélünk, aki érzi, miatta szenvedünk.
De
ha a szív e kis motorja szeret , hiába a józan ész, nem tilthatja meg az
érzést, mit ember nemesít .Nem bír érzelemmel az ész hiába tilt. Nem
tehetünk róla, s ha szeretünk, nem mondhatja senki, hogy feledjünk. Nem
mondhatja senki, aki tudja, hogy a legszebb az olyan érzés, ami tiszta.
Nem kell, hogy azt mondd, hogy szeretsz. Ha mást érzel, kérlek ne
hazudj nekem. Nem kell a szép, de hazug szavad. Mondj inkább rosszat,
de igazat. Először fáj, ha friss lesz még a seb, de később, ha elmúlik,
hálás leszek neked. Lehet, hogy egyszer szerelmes leszel és nem
viszonozzák, s te kínlódsz, nyögsz, szenvedsz.
Úgy
érzed, nem bírod, meg kell halnod. Gondolj akkor rám, s megérted, hogy
rossz volt. Sétálsz még te is elhagyott utcán, fejed lehajtva, hogy könnyeid ne lássák.
Zokogsz még te is egy kedves ablak alatt, s hallod, hogy odabenn ő vígan kacag. Megvetni, gyűlölni, gyűlölni akarod s csak becézni, imádni, szeretni tudod.
Nem
bírsz és nem akarsz nélküle élni, nevetni, küzdeni, harcolni és sírni.
S ha eddig elértél, nem fogod kérdezni. Tudni fogod majd: “MIT JELENT SZERETNI.” 

Az ÉLET olyan mint egy doboz bonbon, nem tudjuk mit veszünk ki belőle.

2010 február 4. | Szerző: yedra

Az biztos ha már nincs remény, akkor semmi sincs.( Azt mondják)

Szerintem ez nem így van, minden csak rajtunk múlik, meg tudunk-e alkudni a sorsunkkal vagy folytatjuk az elkeseredett próbálkozásainkat  és maradunk azon az úton, amiről már később nem lehet le térni. Kedves olvasó ez a kis történet rólam szól, ha el olvastad az előző két bejegyzést meg fogod érteni. Már nem hiszek az álmokban. Nem hiszem, hogy akarattal és kitartással mindent el érhetünk, mert ez nem így van. A nagy kitartásunkban először föl sem tűnik, hogy meg aláznak, kinevetnek, megsebeznek és keresztül néznek rajtunk, a nagy kitartásunkban aztán olyat teszünk, amit soha sem tennénk meg, ami a lelkünknek fáj, és azután pedig tipródhat az emberlánya, NA EZ MOST MIRE VOLT JÓ?  Mire is? Arra mindenképp, hogy átértékeljük az eddigi életünket. tetteinket, és azt hogy érdemes volt-e ki tartani az álmaink mellet, érdemes volt-e hagyni, hogy egy Férfi határozza meg az életünket, majd hogy nem örökre. Már tudom hogy igen érdemes volt, mert már tudom, hogy az én egyetlenem csak az álmaimban volt az enyém, tudom hogy ez a szerelem nem az égben kötetet de az életem része volt 20 évig. Elfelejteni nem lehet de lehet rá úgy gondolni, mint egy doboz bonbonra amiből sajnos csak a rosszízű jutott nekünk.