Ha szeretned kell, tedd azt a semmiért, csak a szerelemért, önmagáért.

2010 február 6. | Szerző: yedra

“…Megismerni csak akkor tudlak, ha részt veszek benned, ha belülről éllek meg. Ha nemcsak látlak és tudok rólad, de érezlek is – ha “én” minden idegszálammal megtapasztalom milyen “te”-nek lenni. Ezt nem lehet kívülről, csakis belülről. A megismerés a “jártál bennem” – “jártam benned” kölcsönös élménye. Ismerem a titkos utcáidat, lelkedet és tested rezdüléseit, érzékenységed, magányodat, vadságodat vagy félelmedet – azt, hogy mersz-e szeretni egyáltalán. Tudsz-e adni s elfogadni? – most derül ki valójában. Mert amit adsz, most azt magadból adod. A titkaid adod – amit féltesz, amit rejtesz, azt adod – és azt fogadod el tőlem is.”
(Müller Péter)